Máté László esperes úr köszöntését köve­tően a jól ismert 90. zsoltárunk 1. versét éne­keltük el: „Te­ben­ned bíztunk eleitől fogva..." Ezt követően, már szinte az ige­hir­detésre készülve elénekeltük a 197. dicsé­retünk 1-3. versét, amelyet Steinbach József püspök úr igehirdetése követett. Az i­ge­hirdetés alapigéje, a Bibliaolvasó kala­u­zunk által aznapra kijelölt igeszakasz volt: Pál apostolnak a Timóteushoz írt második levelének 1.rész 1-7. versei. Ezek közül pedig külön kiemelte a 7. verset: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek lelkét." Törékeny cse­rép­edények vagyunk. De a hit erőt ad! Fon­tos azonban azt is meglátni, hogy a hithez Is­ten mindig valami konkrét feladatot, szol­gálatot rendel, pontosabban az ezekhez va­ló képességet. Ezt a kegyelmi ajándékot má­sok is bizonnyal észreveszik. Re­mél­he­tő­leg a gyülekezet, és annak elöljárói is ész­re­veszik és szolgálattal bíznak meg. De eze­ket a feladatokat felelősséggel, alázattal és szorgalommal kell végezni, méghozzá a gyü­lekezet épülésére. De mindezek mellett az is fontos, hogy „milyen háttérrel dol­go­zunk"?. Mi az, vagy pontosabban ki az, aki min­den tettünk, gondolatunk, vágyunk... alap­ja és kiindulópontja? Hiszen ha kap­tunk élő hitet, konkrét feladatot, sőt még az e­zekhez szükséges képességeket is, akkor meg­találjuk a helyünket. De fontos, hogy min­deközben hálaadással éljünk! Adjunk há­lát Istennek és tegyük minden dolgunkat azért és úgy, hogy mindenben az Ő di­cső­sé­gére szolgáljunk.

Az igehirdetést követően, az imádságot Köntös László nagytiszteletű úr vezette. A fen­ti szavak és gondolatok fényében, kérte min­den munkálkodásunkhoz közösségi és e­gyéni szinten is Isten gazdag áldását, ke­gyel­mének kifogyhatatlan erejét.

Az igehirdetésre felelve és a lelkipásztor be­iktatására készülve énekeltük a már megkezdett 197. énekünk 4. versét.

„Tanúságra erőt, csak Te Tőled kérünk."

Török Béla nagytiszteletű úr a naszályi gyü­lekezetbe történő beiktatását Máté Lász­ló esperes úr végezte. a szolgálatba bo­csáj­tás jeleként átadta a megválasztott lel­ki­pásztornak a templom kulcsát, illetve a Na­szályi Református Egyházközség pe­csét­jét. A szolgálatba bocsájtás mintegy lezá­rá­sa­ként közel 20 palástos lelkész áldotta meg Török Béla tiszteletes urat. Akik kö­zött Istennek hála lehettek idősebbek és fia­talabbak is egyaránt. Noha ez mintsem szá­mí­tott akkor, amikor a lelkipásztor kör­be­állva, mintegy közös áldásként a palástos lelkészek elénekelték a 134. zsoltár 3. versét:

Megáldjon téged az Isten, A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette az eget, A földet és mindeneket!

A beiktatott lelkész igehirdetése előtti é­nek, a 380. dicséret két verse volt. Az ige­hir­detés a zsoltárok könyve alapján szólt és tett bizonyságot arról, hogy mindnyájan meg­fáradtunk, elfáradtunk, kifáradtunk; de Istenünkre és Jézus Krisztusra nézve új­ra és újra képesek leszünk arra, hogy to­vább menjünk. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. "

Török Béla megköszönte a naszályi gyü­le­ke­zet befogadó magatartását; és ő maga is i­gyekszik megtartani, illetve tovább építeni a megelőző lelkipásztorok munkáját. A gyü­­lekezet közösségét szolgálni kicsinyek kö­zött, fiataloknál, nagyobbaknál, felnőttek kö­zött és a tapasztalt idősebbek körében is.

A lelkipásztor imádságát követően közö­sen mondtuk el az Úrtól tanult imádságot, majd istentiszteletünk egyszeriben áta­la­kult közgyűléssé.

Nagy Lehel gondnok úr köszöntését kö­ve­tő­en az ő segítségével és moderálásával tör­tént a frissen beiktatott lelkipásztor és csa­ládjának köszöntése.

Köszöntések hangzottak el mind egyházi, mind világi részről. A felszólalók között volt Török Béla nagytiszteletű úr korábbi szol­gálati helyén ma is szolgáló lelkész­há­zas­pár: Berki István és felesége. Gyimóthy Géza egyházmegyei főgondok. Aki a 33. zsoltár 6. versével köszöntötte a lelki­pász­tort.

„Boldog az a nemzet, ki ily Urat szeret,

mint ő Istenét

boldog a nemzetség, kit kedves a Felség,

mint örökséget."

Ezt követte Czunyiné Bertalan Judit kor­mány­biztos asszony köszöntése, ami nagyon személyes hangvételű volt. Hang­sú­lyozta az egyház, a reformátusság és a hí­vő ember megtartó erejét. Fontosnak tartja, hogy a világunkat érő sok hatás mel­lett vagy ellen, az egyház és a református lel­kiség is meghatározó, emberformáló tudjon lenni.

A beiktatott lelkipásztor hálaadással kö­szön­te meg a kedves és bíztató szavak.

Az istentiszteletünk lezárásaként és az ál­dás vételére készülve a „Nagy hálát adjunk az Atya Istennek ..." kezdetű énekünket é­ne­keltük.

A közgyűlés bezárásakor Nagy Lehel gond­nok úr szeretettel hívott meg minden­kit a gyülekezeti házban és a templom­kertben megrendezett szeretetvendégségre.  Ahol, mint a legtöbb alkalommal nemcsak, hogy minden jóval el voltunk látva, de még nagyon jól is érezhettük magunkat.

Istennek legyen hála ezért az alkalomért is!

Dr. Szabó Mária

nőszövetségi tag