Komáromi Református Egyházközség

KELL EGY CSAPAT! - Gondolatok az énekkari találkozóról

2013-06-01 12:26:27 / Komáromi Admin

Írta: Thoma László, presbiter

KELL EGY CSAPAT!

Gondolatok az énekkari találkozóról

2013. április 27.

Az idén sokadszor vettem részt azon az egy­házmegyei eseményen, amelyen a kó­rusoké volt a főszerep. A változatos hely­színeken változatlan volt, hogy ta­lál­kozhattam a régről is­mert test­vérek­kel, meghallgathattam, hogy mennyit változott a kórusok hang­zása, szépült-e, jobbult-e az Urat di­csérő ének. Eközben az idén is el­gon­dol­kodtam, mi visz rá em­bereket arra, hogy több hónapos pró­baidőszakot kö­ve­tően kiálljanak töb­bedmagukkal, összesen 16 kórus­ban, és be­mutassák tudásukat.

Természetesen vannak erre megszokott válaszaink: Augustinus óta tudjuk, hogy kétszer imádkozik, aki énekelve imádkozik. A zenében kifejezett szép­ség­gel esztétikai örömet is okozunk a hal­lgatónak (már amennyiben a szor­gal­mas gyakorlás elegendőnek bizo­nyult, és az Úr is úgy akarja, mert azért valljuk be testvéreim, hogy sokszor, a legjobb igyekezet ellenére is kissé félresikerül a dolog).

A zsoltáros szavai azonban mégis erre buz­dítanak: „Dicsérjétek az Urat! Éne­kel­je­tek az Úrnak új éneket, dicséretet a hí­vek gyü­lekezetében!", vagy: „Én is ma­gasz­tallak hálával, hűségedért, Is­te­nem! Lantot pengetve éneklek neked, Iz­ra­el Szentje! Ujjong az ajkam, ha te­né­ked zenghet lelkem is, amelyet meg­vál­tot­tál!".

Mindezek mélységesen igazak!

A zsoltárok kijelentéseit és buzdításait pedig csak alátámasztja és megha­tott­ság­ra indít bennünket a császári férfi­kó­rus működése. Mélységesen tisztelhető 140 éves akaratuk és az arcukról leol­vas­ható meggyőződésük. De nem csak a császári, jubileumát ünneplő kórus esetében, hanem a többi kórus részéről is tapasztalható volt a szándék, hogy é­ne­kelni márpedig kell annak, aki református, és ilyen hagyományai van­nak, mert azokat nekünk kell megőrizni és tovább adni gyermekeinknek.

Azonban ezek az érvek - bár nem kis sú­lyúak - mégsem elegendőek ahhoz, hogy az énekkarok, akár a komáromi gyülekezet kórusa is, (tisztelet a kivételnek) fiatalodjanak, jobban fejlődjenek, bővüljenek. A többi kórus ne­vében nem beszélhetek, de azt meg­ál­la­píthatom, hogy a mi kórusunk ese­té­ben lassan aktuálissá válik a közös­ség­ben részt vállalók nagyobb számú megjelenése. Az istentiszteleti alkal­mak­kor hallható, hogy vannak a min­tegy 400 tagú gyülekezetünknek jó han­gú tagjai, a próbák pedig általában pén­te­kenként este 6 órakor vannak. Termé­szetesen igazodva a nyári sza­bad­ságokhoz és egyéb elfoglaltságokhoz is.

 

Hogy miért jöjjetek Testvéreim

énekel­ni?

 

Elhangzott az egyik pünkösdi ige­hir­de­tés­ben a következőképpen:

Pál apostol a filippiekhez írt levelében e­lénk tárja, hogy a gyülekezetnek há­rom fontos tulajdonsága kell, hogy le­gyen. Az egyik, hogy engedelmesség, az éneklés pedig éppen erre tanít. En­ge­delmeskednünk kell a szerző, a karnagy előírásainak, enélkül nincs zene.

A másik tulajdonság, hogy a gyülekezet az evangéliumra figyel. Az énekkari da­ra­bok szövegei által erre is van mó­dunk.

A harmadik pedig, hogy a gyülekezet öröm­teli. Van-e örömtelibb dolog annál, ha egy szépen megszólaló, kidolgozott zene­darabot adhatunk elő az Úr di­cső­sé­gére, és a gyülekezet gyönyö­rű­sé­gé­re?

Ezek után kijelenthetjük, igaza volt legátusunknak, amikor Pünkösd hétfőn az igehirdetésben kijelentette a szó­szék­ről: kell egy csapat!

Testvérem gyere, légy közöttünk Te is!

 

 

Thoma László,

presbiter